Van valami heroikus abban, ahogyan egy-egy társadalom tagjai ellenállnak minden társadalomszervező szándéknak, ha belehalnak is. Őket a külső szemlélő legfennebb értelmetlen, vagy ami ennél  is rosszabb, kollaterális (azaz 'magasabb célt szolgáló') áldozatoknak tartja, de ők azt mondanák: fölismerték a végzetet, és eléje mennek férfiasan.

De milyen végzetről lehet itt szó?

A szovjet rendszer bukása után az orosz férfiak várható átlagos életkora (life expectancy) több mint öt évvel csökkent, s kisseb ingadozás után beállt 59 év körül. Ilyen mértékű életesély csökkenést nem regisztráltak még békeidőkben, ipari társadalomban. Hatvan évnél magasabb várható életkor nem ritka 'harmadik világbeli' országban sem. Azt ugyan nem könnyű megmondani pontosan, milyen okokból is rövidült meg ilyen drasztikusan az oroszok élete, de a túlzott alkoholfogyasztást egyik fő tényezőként szokták emlegetni. 

Az igazsághoz tartozik, hogy a folyamat még a rendszerváltozás előtt elkezdődött. Gorbacsov, 1984-ben, még a párt főtitkáraként elindított egy alkoholellenes kampányt, s a kampány bukása és leállítása (1988) után kezdődött el ez a folyamat, s ma is tart. Tehát az életesély romlás nem csupán a piacgazdaságra való átmenet következménye, de a „kutyaharapást szőrével” való gyógyítás elve nem nagyon működik az alkoholpiac esetében. A piaci mechanizmusok állami befolyásolása (árpolitika, adóztatás), s a forgalmazásba való közvetlen beavatkozás (pl tiltás, központosítás) nehezen fordítja vissza a fogyasztókat az útról, amelyre tértek, és néha épp ellenkező hatást vált ki. Tavaly ősszel több ezer ember halt meg a hamisított italok és nem iható szeszek fogyasztása miatt (metil-mérgezés).

Próbáltam adatokat keresni az európai és az oroszországi alkoholfogyasztásról. Találtam többféle, egymásnak ellentmondó forrást. Az alkoholfogyasztás statisztikai mérésére általában a forgalomba kerülő italokból számolnak abszolút alkoholtartalmat (4,5% a sör 14% a bor stb. ), s azt osztják el a teljes populációra, vagy ritkábban a felnőttekre évenként. A legriasztóbb számot a Moscow Times (2006.okt.24) közli, ami szerint 22.5 liter az egy főre eső évi abszulút szesz-fogyasztás. Ennél jóval alacsonyabb adatok vannak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatbázisában: évi 8-9 liter. Orosz szakemberek (pl. Aleksandr Nemtsov) 14-15 liter körülire becsülik az egy főre eső évi fogyasztást,  belekalkulálva a nemregisztált forgalmat is. Ez némileg magasabb, mint a legtöbb európai ország átlaga. 

Bár sok problémát lehet felsorolni, ezen számok megbízhatóságára, a statisztikák mégis utalnak arra, hogy elég sokat isznak itt, de az adatok alig mutatnak többet, mint egyes európai országokban. A különbség akkor feltűnő, ha a tömény italokat nézzük. Ez nem mond ellent annak, amit az első részben írtam, mert az is igaz, hogy emelkedik a sörfogyasztás, de az abszolút alkoholra átszámolva mégiscsak a vodka vezet. Abban tévedtem viszont, hogy nincs reklámja az alkoholnak. Csak részben tilos, pl. TV-ben van, de leginkább ott is csak a sörnek, és éjjel 10 után sugározzák, amikor minden rendes ember, s így én is :), alszik.

Két nagy társadalomprojekt próbálta szervezni a világot itt a huszadik század során: az évszázad a bolsevik forradalommal virradt és a piacgazdasági reformokkal alkonyult. Mindkettőnek volt/van elképzelése arról, miként lehet átalakítani az embert. Az ivászat ellen egyik sem tudott látványos sikereket elérni. Mégis, ha a fentebb emlegetett statisztikákat megnézzük, feltűnő, hogy a poszt-szovjet térségben is a muzulmán többségű országokban legalacsonyabb a fogyasztás. Tehát lehet hatása a társadalomprojekteknek, kultúrának. Csak némi idő kell, hogy kifejtsék.