Lenin jelenléte fizikai valóság Oroszországban. Nemcsak a vörös téri mauzóleum őrzi testét, de nincs jóformán olyan főtér ahol ne állna szobra. A rendszerváltás nem döntötte le őket. Némelyiket felnőtte az élő sövény, de legtöbbjük rendületlenül őrzi a posztszovjet tereket. Itt nincs olyan éles elfordulás a közelmúlttól, mint a kelet-európai országokban. Igaz, itt született ez a társadalommodell, a rendszer tovább tartott, és az átmenet drasztikusabb volt. Az új rendszer is kegyetlenebb lett, mint bárhol Kelet-Európában. Így a Lenin-tisztelet és a nosztalgia valahogy érthető.

Az új világ, a piacgazdaság is termeli a Lenin-kultuszt:

Tündétől kaptam ezt a füzetet, hogy ebbe írjak naplót vagy éppen orosz nyelvleckét :). Tankönyvet is vett, amit azóta sem forgattam túl sokat :( . A cég, ami ezt a füzetet is gyártja a Back in USSR sorozatában újraforgalmazza a szovjet szimbólumokat. Ez a gyakorlat szélesen elterjedt. Moszkvai aluljárókban lehet csillaggal ékes katonasapkát, sarló és kalapácsos jelvényt, vagy cirill feliratos Che Guevara-trikót venni. Lenin is ott van komolyan és ironikusan. Turistacsalogatónak. Túléli ezt is a szimbólum, az arc, és éppen ez a legelterjedtebb (piacos) jelenléte. Számomra ez tűnik a legegyszerűbb intellektuális kihívásnak a Lenin-jelenségben.

Igazából az érdekelne, ki olvas ma Lenint. Oroszországban vagy bárhol. Mindegy, hogy miért: eszmetörténeti érdeklődésből, szörnyülködni vagy tanulási szándékkal. Angolul nem nehéz hozzáférni, de sem a mek.oszk.hu sem a marxist.org magyar részlege nem publikál magyar Lenin fordítást.

Szűkebb szakmámban (etnológia/antropológia) van, aki komolyan veszi Lenint, és olvasására bíztat. Nem divat ez ma, bevallom, ezidáig nem jeleskedtem ebben magam sem. Többek közt az informális gazdaság fogalmának kitalálója, Keith Hart, a gazdaságelmélet egyik modern különutasaként ajánlja Weber, Veblen, Parsons, Keynes és Polányi mellett (1). Szerinte a gazdasági antropológusok jól tennék, ha nem csupán a Marshall Sahlins által értelmezett Csajanovot olvasnák (2), hanem Lenin és Csajanov vitáját az eredeti kontextusában próbálnák megérteni: mi is volt a fő nézeteltérés kettőjük közt az orosz parasztok gazdálkodásának értelmezésében (3).

Az is érdekelne, hogy akik maguk bőrén, illetve szüleik elbeszéléséből ismerik ezen rendszerek működését, hogyan próbálják megérteni mi is (volt) a Leninizmus? Vagy miért nem foglalkoztatja az 1989-1991 utáni generációt, mi a Leninizmus titka. Aligha érthetjük meg miféle modernizáció zajlott itt a Szovjetunióban és Európa keleti felén (a 20. század második felében), ha nem nézzük meg, honnan ered. Azt sem érthetjük meg, hogy mi az öröksége. Nem a filozófiának, hanem a politikai rendszernek. James C. Scott legfrissebb könyve (4) azt próbálja kinyomozni, „miként lát az állam” és mit csinál ahhoz, hogy tisztán lásson. Szerinte a Leninizmusnak ott a helye a (hiper)modernista társadalomprojektek közt. Ken Jowitt szerint a rendszer egyik következménye éppen a neotradicionalizmus (5). Kinek van igaza? Lehet, hogy mindkettőjüknek?

Él-e Lenin? És ha halott, akkor mi maradt utána?