Erdei sétáink idején, ha fáradtak voltak már a gyermekek mesélni kezdtem, hogy kibírják hazáig. De ilyenkor Kamilla nem fogadott el bármilyen mesét. Rendelt. Először a meglévő menüből, de aztán új témákat, címeket talált ki. Mesélj a Láthatatlan Földről! Az legyen a címe, hogy a Virágok gondozója. Mondj olyant, hogy legyen benne egy őrző. Ezeket a meséket mint sajátjai tartja számon. Mondta is Tündének: Ma este olyan mesét mond apa, amit én találtam ki. Először csak a címeket tartotta észben, a többi az én dolgom volt. De hamar rászokott arra is, hogy a dramaturgiába beleszóljon: Királyos legyen, királylánnyal, de ne legyen benne őrző, inkább egy másik királyfi. Az vegye feleségül a végén. (Az őrzőknek mindig más őrizni valójuk van a világon.) Elég nagy a szabadságom, hogy úgy alakítsam a meséket, ahogy nekem is tetszik. Néha laposabbra sikerül, néha én is elégedett vagyok az eredménnyel. Kamilla csak a nagyon butára sikerült nevelő célzatú meséimet hurrogja le.
Van úgy, hogy kapok egy-egy megrajzolt mesét. Pár napja éppen egy ilyent:
Egy vidám zöld ördög piros fülekkel (itt van egy másik a domb alatt). Kamilla nem árulta el, hogy miért van nyakkendőben. Kitalálom.
)){kind=link}
Utolsó kommentek